2001... Az az év, amikor elindult Magyarország televíziós történelmének egyik legrosszabb, agymosásra kimondottan alkalmas műsora: a Mónika show. 

Emlékszem, nagyjából 11-12 éves lehettem, amikor a RTL klub, Magyarország vezető kereskedelmi TV csatornája csak úgy ontotta magából a rosszabbnál rosszabb, saját gyártású műsorokat. Győzike, Mónika show, Balázs show, Való Világ, különféle betelefonálós műsorok, Reggeli, és persze a Fókusz és Magyarország telenovellája: a Barátok közt. Közötte délelőtt és délután is lenyomtak 1-2 latin-amerikai szappanoperát, és hétvégenként néha értelmesebb de legtöbbször nézhetetlen filmeket adtak. Az értelmesebb sorozatokat, filmeket csak a Barátok közt után tudtad megnézni. Az első négy műsor miatt a csatorna nyáron  tartott egy időszakot, amikor az ezek miatt kapott büntetéseit töltötte le, és egy kilométernyi szövegben leírták: kb 1,5 óráig nincs adás az ORTT-nek hála. 

A Mónika show-t remélem senkinek nem kell bemutatnom. A műsor egyenlő az időpazarlással. De erre van igény: Emlékszem, az akkori osztálytársaim hogy imádták a műsort és idézgettek belőle, visszaemlékeztek bizonyos karakterekre (Idézem: " bét bóz ütő, mágneses picsájú"). Azonban ennek az ótvar műsornak a szereplői valamint problémái csak 25-30%-ban voltak valósak. A többiben összeszedegették az embereket az utcáról vagy felhívták őket, szerepelnének e egy talk-showban. A naivak pedig belementek, így aprópénzért tudtak hülyét csinálni magukból egy egész ország előtt. 

Életem egyik legszebb napja jött el akkor, amikor véget ért ez a műsor (és már egyik sem volt műsoron az első 4 közül). Erre 2017-et írunk és mire volt szüksége a magyar TV nézőknek? Egy Anikó show-ra. A Mónika show felújított változatára. Ahol ugyanazt a forgatókönyvet követjük, mint 2001-ben, csak felújított köntösben. És hogy növeljük egy kicsit a nézettséget, csőbe húzunk egy híresebb youtuber-t így már az Interneten is erről beszélnek. Katasztrófa. 

Kezdem azt hinni, hogy sosem lesz vége ennek a rémálomnak. Ha ennek az Anikó show-nak vége lesz, jön az újabb reboot. Már csak a műsorvezetőt kell kiválasztani. Lehetne mondjuk Szabó Zsófi és Zsófi show. Mondjuk bárki ,megteszi, akinek éppen nincs munkája és sürgősen fix bevételi forrásra van szüksége a celeb világból.

Most kezdődött el a 2017-es FINA Világbajnokság Budapesten. A szervezés korán sem ment nagyon simán... Kérdéses volt, hogy egyáltalán elkészülnek e az uszodák. Nem is beszélve arról, hogy a közlekedésben ez milyen fennakadásokat fog okozni, pláne, ha mondjuk a hármas metró megadja magát (igen, tudom most már engedélyt adtak arra is, ha csak füstöl a metró, attól még szállíthat utasokat... Az év megoldása 2017). 
Egy héttel ezelőtt jártam a Margit szigeten, alig találni olyan területet az eredeti látványosságokon kívül, ahol ne ásnák a földet, vagy le ne zárták volna építkezés miatt. Egy idős bácsi le is szólított engem a buszmegállóban, hogy az üzletek vajon mikor fognak kinyitni egyáltalán. És amellett sem mehetünk el egy szó nélkül, hogy a Margit szigeten találni jó pár hajléktalant, akik jócskán rontják az összképet. 

De nem baj. Igaz, hogy egyszerű vizes világbajnokságot sem tudunk gond nélkül megrendezni, pont alkalmasak leszünk egy nagyobb rendezvény, egy olimpia megrendezéséhez. Természetesen ezt is Budapesten kell rendezni, Magyarországon nincs sehol máshol elég hely a megrendezéshez. A közlekedés? Nem baj addigra majd kitalálunk valamit. Igaz már most majdnem elég alattunk az összes hármas metró, és a buszok egy része még mindig cserére szorul, a MÁV vonatai rendszeresen késnek, mert egy vonat a sok közül majdnem minden nap lerobban. Fontosabb az olimpia, mint az, hogy a dolgozó ember nem tud munkába menni, mert lassan nincs mivel. Majdnem minden jármű öreg, rozsdás, amit újonnan veszünk sokszor az sem működik 100% - osan. 
Nincs elég stadion? Ó abban mesterek vagyunk, építünk még egyet. Nem tudjuk hol elszállásolni a versenyzőket és a turistákat? Építünk még hoteleket. Hogy felépül e az időpontra? Nem biztos, mi nem vagyunk Kína. Kihasználtak lesznek e az újonnan felépített épületek, stadionok? Egy részük biztos hogy nem. Jót tenne e a vendéglátás fellendítésének? Minden bizonnyal. A lakosok, ingázók örülnének neki? A nagy részük biztos nem. Az eleve katasztrofális, megbízhatatlan közlekedésre rábízzuk magunkat minden nap, de hogyha ezt még tovább terheljük azt is elbírja majd a közlekedés? Kíváncsi vagyok, egyáltalán ezen a "kis" világbajnokságon el tudjuk e gond nélkül szállítani az összes turistát A pontból B pontba, és most nem említettem a többi, Budapesti lakost. 

Nagyon megtisztelő és "reklámozás" szempontjából nagyon jó megrendezni egy olimpiát, de nem nekünk. Magyarország kapacitásai nem elegendőek egy olimpia megrendezéséhez és a beleölt pénz hosszú távon nem biztos, hogy megtérülne. Álmodozni szabad, de a valóság (főleg mostanában) nem feltétlenül egyezik az elképzeltekkel. 

Amikor ez a téma szóba kerül mindig eszembe jut az egyik rajongó véleménye, aminek a lényege röviden ennyi: Magyarországon kb ez az egyetlen sportág, amely összehozza a magyarokat, ezért is kell támogatni ezt a sportot. Én ezzel erősen vitatkoznék... Ugyanúgy, ha nem jobban tudok drukkolni Cseh Lacinak, hogy nyerje meg az olimpiai aranyát. És szerintem ezzel nem feltétlenül vagyok egyedül.

Ha a magyar focira gondolunk 2 nagy témakör jut eszünkbe általában: Puskás Ferencék Aranycsapata és a mostani katasztrofális helyzet. És igen a magyar lakosság ismét nosztalgiázik a múltat siratva, milyen jó is volt az albánok elleni 12-0, és amikor olimpiai bajnok lett a magyar csapat. Aztán néha-néha visszatér a jelenbe, és újra sírni támad kedve... a kilátástalanságtól. Olvassa a Nemzeti Sportot, amelynek a felét (az újság első 10-15 oldalát a főoldallal együtt az esetek 90%-ában) csak a futball teszi ki. Az, hogy vannak más sportágak, amikben még sikeresek is vagyunk az jó lesz a végére is kis negyedoldalas cikkekbe beletömörítve. 

Vajon miről árulkodik az, hogy az OTP Bank Liga mérkőzéseire csoda, ha összegyűlik 2000 néző? 1 mérkőzés van, amikor kb telt ház van, de azt se mondanám biztosra: a Ferencváros Újpest örök rangadó. Azonban le merném fogadni, hogy a közönség egy része nem feltétlenül szurkolni, hanem stresszt levezetni megy a mérkőzésekre. A szurkolók többsége vagy kiábrándult a magyar futballból, vagy úgy van vele: jó lesz otthon is megnézni, és ha unalmas a mérkőzés, simán elkapcsolok.
Igen, a mérkőzések nagy része unalmas. Elmondom mi történik nagy vonalakban (a játékos szempontjából): Föl-le sétálunk (dehogy futunk) a 70-75. percig, addig passzolgatjuk a labdát. Majd onnantól elkezdünk focizni és talán 1-2 gól is összejön. Ja hogy ellenfél van a pályán és esetleg ők is rúgnak 1-2-t? Előfordul az ilyen, amíg jön a milliós fizetés havonta nincs gond. Mit nyilatkozok, miért nem jött össze annyira a mai meccs? Nem szeretem a műfüvet, valamint túl erősen sütött a Nap. Egyébként pedig nagyon erős volt az ellenfél. 
De ennek az ellentettje is előfordulhat: A 20-25. percig még rúgunk 1-2 gólt, utána gyorsan elfelejtünk focizni. 

Hozzá kell tenni a magyar játékosok, illetve klub és szövetség képviselők mindig is jók voltak kifogáskeresésben: Most nagyon fáradt volt a csapat, mert egyszerre mennek az NB 1-es és a Bajnokok Ligája selejtezős meccsek. Azért kaptunk ki most Andorrától, mert ez egy új, fiatalabb játékosokból álló csapat képviselt minket. 

Az egy nagyon nemes tett, hogy vége valaki felismerte, az utánpótlás nagyon fontos és elméletileg felneveltek egy generációt, de az azért mégis csak árulkodó hogy az "utánpótlásunk" dolgozó emberekből álló (postás, gyári munkás... stb.), hobbiból játszó csapattól kapott ki. 

Építettünk több stadiont, alapítottunk több futball akadémiát, folyamatosan váltogatjuk a csapatkapitányokat (persze csakis külföldieket, magyar nem lehet jó). Az sem lehet gond, hogy nincs elég pénz. A magyar állam jócskán finanszírozza milliárdokkal a sportot. Akkor miért nem jönnek az eredmények? 

Kezdjük a gyerekekkel. Ezt legjobban egy történettel lehetne szemléltetni.
Ricsi 9 éves, általános iskolai tanuló volt, kedvenc sportja a foci. El is járt hetente 3x edzeni a helyi sportegyesülethez. Rendszeresen játszottak mérkőzéseket a környéken lévő csapatokkal. Volt edzője, Kálmán bá' tehetségesnek tartotta, mégsem válogatta be a kezdő 11-be, sőt még cserének sem sűrűn használta a fiút. Rikkárdó 10 éves, szintén általános iskolás fiú volt. Nem imádta a focit, inkább otthon maradt volna a gép előtt, de a családja unszolására néha-néha lejárt az edzésekre, ugyanoda, ahová Ricsi. A mérkőzéseken rendszeresen beválogatták a kezdő 11-be, hiszen Rikkárdó szülei tehetős emberek és rendszeresen támogatták az egyesületet. Az edző nem tartotta különösebben tehetségesnek, de az egyesület vezetői nem nézték volna jó szemmel, ha a támogatók fia nem került volna be a kezdő 11-be. Majd Ricsi a sikertelenség és a nem megbecsültség érzése miatt feladta sportolói karrierjét, míg Rikkárdó összehaverkodott csapattársaival és sűrűbben járt le az edzésekre (igaz többet beszélt, mit sportolt) és pár év múlva felfigyelt rá (szülei beprotezsálásával) az egyik felnőtteket foglalkoztató sportegyesület és most már hivatásos sportoló. 
Ezen a példán tökéletesen látszik, hogy kell egy tehetséges, szorgalmas fiúból kiölni a szenvedélyt és a lelkesedést, valamint hogy kerülnek bizonyos klubokhoz tehetségtelenebbnél tehetségtelenebb emberek. 
Természetesen vannak tehetséges labdarúgóink is, ők azonban felettébb ritkán játszanak itthon.

A második probléma az anyagiasság. Mindig a pénznél lyukadunk ki és mindig kell valamire a pénz (vagy valakinek...). Itt egy sikkasztás, ott egy lefizetés, a tehetséget egyre nehezebb megfizetni. 

A szövetségi kapitány... Nyilván valóan Ő is kiveszi a részét a kudarcból. Bár az is igaz, hogy egyesek csodát várnak attól, ha egy új szövetségi kapitányt neveznek ki. De egyedül valaki nem tud csodát tenni (Egy fecske nem csinál nyarat), ha a játékosai hasznavehetetlenek próbálkozhat bármilyen felállással/stratégiával.

Ami viszont nagyon felháborít a témával kapcsolatban az az, hogy amíg mi dobjuk ki az ablakon a milliárdokat egy olyan sportágra, amiben kb. 20 éve nem tudunk maradandó eredmény felmutatni (jó tudom kivétel a tavalyi EB), addig van egy rakat másik sportág, amiben jeleskedünk, világ - és olimpiai bajnokaink vannak, a többségnek ennek ellenére muszáj másodállásként sportolni, mivel amit az eredményeikért cserébe kaptak nem elég semmire, hiszen ők nem focisták. Nagyon jók vagyunk a vízi sportokban akár vízi labdáról, akár úszásról, akár kajak-kenuról beszélünk, az olimpián az érmeink döntő hányadát ezekből a sportokból szereztük. Valamint nagyon jól teljesítünk vívásból. De kiemelkedően tudunk teljesíteni sportlövészetből, diszkoszvetésből, súlylökésből, kézilabdából, különféle küzdősportokból és szerintem ha ugyanannyi energiát fordítanánk rá, mint a focira akkor röplabdából is. Lehet, hogy hiányos a felsorolásom, bocsi.

Egy a lényeg: Ami volt, elmúlt. Nincs már aranycsapat, és nincs már többszörös olimpiai bajnok futballcsapatunk. Helyette van egy Hosszú Katinkánk, aki tonnaszámra szállítja az érmeket és éjt nappallá téve edz, dolgozik alázattal, szorgalommal. De ott van még több tucat híres sportolónk pl. úszónk, vívónk, vízi labdázónk. De velük sajnos fele annyit sem foglalkoznak (és nem is fizetnek nekik annyit havonta), pedig sokkal többet tesznek meg nap mint nap a sikerért, az ország hírnevének öregbítéséért, mint híres futballistáink.

Ahelyett, hogy a sikertelenségbe öljük a pénzt, nem kéne azokat a tevékenységeket (sportokat) támogatnunk, ahonnan eredmények is jönnek (nem csak negatívak)? 

Évek óta figyelem, hogy milyen irányba halad, illetve mi számít "menőnek" Magyarországon. Alapvetően nem szoktam magyar zenét sem hallgatni. Elég sokszor estem kisebb depresszióba, mikor ráleltem különféle trendinek számító előadók több milliós nézettséggel rendelkező gyöngyszemeire, és sajnos elolvastam több commentet is... Nem kellett volna... 

Itthon 2003 óta futnak a különféle tehetségkutatók napjainkig. (Biztos, hogy ennyi kiemelkedő tehetségű énekes/banda van Magyarországon, és szükségünk van minden évben minimum 12 db újabb tehetségre az amúgy is telített zenei piacra?) Itt mindig eszembe jut hogy abból a több tucatnyi tehetségből mennyi tudott hosszú távon is sikeres, illetve foglalkoztatott maradni. Nem sokan. Például ki emlékszik az első és egyetlen magyar Rising Star győztesére? Esetleg a második helyezettre? 

De a bejegyzés témájához visszatérve, ma már Magyarországon is megjelentek az amerikai stílusú, engem az utca nevelt fel gengszter rapperek, akik természetesen össze-vissza kollaborálnak vagy egymással vagy egy jól kinéző énekesnővel. Témát tekintve legtöbbször vagy a jól megy a biznisz - dől a lóvé - irigyek mindig is lesznek, de Én megdolgoztam a sikerért, Én vagyok a legjobb hármast vagy (főleg hogyha csinos énekesnővel történik közreműködés) az Én így szeretlek, úgy szeretlek, nagyon tetszel, de megcsaltál Te szemét, sőt semmire sem vagy jó, Én tartalak el míg Te szolizol meg bulizol témakörét merítik ki, esetleg a nálam ma hatalmas buli lesz, ez garancia a jó hangulatra... stb. kerülhet szóba. 

Aztán néha-néha (egyre gyakrabban) felüti a fejét a férfi előadók (és 1-2 férfiakból álló együttes) körében a szerelem témakörének feldolgozása szenvedő szerkezettel vegyítve. Bizonyos előadók az egész karrierjüket csak ilyen témájú dalokra alapozzák, és természetesen az érzelmesebb zenehallgatók körében rendszerint sikert is aratnak a dalaikkal (Főleg ha az énekes nagyon helyes és a videoklipben több villantás is történik...)

És nem maradhat ki itt sem az örök kedvenc a mulatós. Erre a zenei stílusra épít több zenecsatorna is. Én megértem, hogy több idősebb korosztálybeli magyar lakos ezeken a zenéken nőtt föl és egy világ dőlne össze bennük, ha csődbe menne a mulatós zeneipar, és nem elhanyagolható tény, hogy Magyarország elöregedő társadalommal rendelkezik. Az esküvőkre, valamint a bulikra kell a zene. De az, hogy még a tizenéveseknél is ez a divat... Nálam aggodalomra ad okot... 

Az éjszakai élet a dizsiben... Terjednek a jó kis "sztereotípiák", hogy mindenki beállva, berúgva vonaglik (még a DJ is), miközben a DJ-k pörgetik a lemezeket (ha lenne, mert általában minden pendriveról megy...). Elérkeztünk Magyarországon az elektronikus zenéhez, ami ki is merül (1-2 kivételtől eltekintve) a minimal house/techno alműfajokban elkészített remekműveknél. Ez az erre a zenei műfajra nem vevőknek csak kattogás. 

Magyarország lakossága imád a múltba visszatekinteni és nosztalgiázni. Ezzel addig semmi baj, amíg csak annak a kifejezése történik meg, hogy a múlt előadóit tiszteljük a munkásságukért és megbecsüljük őket. De amikor már a lassan 20 éve halott Jimmyről húzzák le a 100. bőrt a 2015-ös válogatás CD-vel (és még sikeres is), valamint az ezer éve visszavonuló de még azért egy utolsó koncertet adó lassan kerekesszékes előadók már szenvedő arccal énekelnek a színpadon és ennek ellenére hatalmas tömegek gyűlnek össze a színpad előtt... Az már inkább annak a kifejezése, hogy ott is ragadtunk a múltban.

Valamint egyre népszerűbb a #énnemvagyokénekesdeénekelnifogokazautotuneabarátom trend, amikor felhypeolt senkik felvesznek 1-2 számot a stúdióban, amit feljavítanak és hatalmas siker lesz. Aztán jön a fellépés, amikor berakják a pendriveról vagy a CD-ről a számokat és Ő rátátog vagy ráénekel, és imádkozik, hogy ne bukjon le. 

A magyar zeneipar évtizedek óta azért kínlódik, hogy legalább 1 külföldön is elismert előadónk legyen bármilyen műfajban. Ez egy nemes cél, azonban az, hogy nem látjuk be, évtizedek óta kb. egy helyben ácsorgunk és valamit nagyon rosszul csinálunk, nem vezet sehová. 
Eddig az volt jellemző, hogy valami bejött külföldön (leginkább Amerikában) és mi azt megpróbáltuk egy kicsit átalakítva lemásolni. 
Ahhoz, hogy csak az európai piacra valaki "be tudjon törni", az európai füleknek nem idegen, de mégis egyedi számot kell megalkotni, és nem csak 1, hanem több számon át tartani kell a magas szintet, hogy ne csak egyslágeres előadó legyen belőle.
Több évnyi szenvedés után remélem más is észrevette, hogy a magyar ízlés mintha nem túlzottan egyezne az európaival. Jó persze, ott is megtalálhatók a piacon a gengszterrapperek és az autotune királyok/királynők, de már az elektronikus zenében is hatalmas szakadék tátong az itthon és másutt kedvelt elektronikus zenei irányzatok között. Itthon a minimal különféle műfajai kedveltek évek óta, míg Európában majdnem minden műfajnak van létjogosultsága, jelenleg a future house/bass esetleg a Magyarországon még csak hírből sem hallott hardstyle és dubstep műfajai kedveltek leginkább.
De ott vannak a fesztiválok is... Mindenki fanyalgott idén, mert a VOLT fesztivál már nem olyan, mint régen és követik a külföldi trendeket. Itt látszik legjobban a különbség a magyar és a külföldi zenei ízlés között... Hogy lehetséges az, hogy majdnem minden nagyobb magyar zenei fesztiválnak stílust kellett váltania ahhoz, hogy külföldi vendégeket is vonzzanak a fesztiválra? Miért nem jó a külföldieknek az ezeken a fesztiválokon régebben "bemutatott" line-up?
Valamint a legégetőbb probléma: A múltban ragadás régen rossz! Persze, gondolni kell az idősebb generációra a koncertek megszervezésénél. De mit keres különféle fesztiválokon például a Korda Gyuri Balázs Klári páros vagy Dévényi Tibi bácsi? Tudom viccnek nem utolsó, és a részeg ember mindent jónak talál, de mennyi tehetséges előadótól vehették el a helyet és a lehetőséget, hogy megismerjék őket. 
A másik kedvencem, amikor a már fél lábbal a sírban lévő 80 éves öregemberek adnak még vagy 20 utolsó koncertet... Vagy mint Jimmy esetében hiába halt meg, adjunk még ki 60 válogatás CD-t (bár ott más is közrejátszik, kell a bevétel a családnak). 

Külön kiemelem, hogy ez nem vonatkozik minden előadóra, Tisztelet a kivételnek!!!

Nem tudom mikor történik meg a csoda, és lesz egy külföldön is (el)ismert előadónk... Lehet, példát kéne vennünk pl. Romániától, nekik már egyszer-kétszer sikerült a nagy áttörés. És aki(k) idáig a legközelebb kerültek ehhez érdekes módon (nem, nem Radics Gigi) a StadiumX nevű magyar DJ páros.

Folytatás következik, mivel természetesen ez nem fedi le az egész mai zeneipart! 

És most akkor jöhetne ide a "Végre elkezdtem, de nehéz volt (kemény 15 percembe telt)!" és a "Minden kezdet nehéz..." c. díjnyertes kijelentések, de úgy érzem az nem Én lennék.

Miért is kezdtem el ezt a blogot? És miért nem kezdtem el inkább vlogolni, mikor az már menőbbnek számít? 

1. Igen, már látom magam előtt, amikor csak a blog címét is elolvasod és kb. felkiáltasz: "Egy újabb kéthetes, semmiről nem szóló blog." Majd meglátjuk mi sül ki ebből... 
2. A blogon a saját, sokszor felettébb nyers, szarkasztikus, gúnyos, ironikus véleményemet fogom kifejteni bizonyos témákkal kapcsolatban, amelyek engem foglalkoztatnak. Elég sok minden tud foglalkoztatni, így a bejegyzések témái is szerteágazóak lehetnek. 
3. Nagyon tudok örülni annak, ha értelmes keretek között folyó viták (eszmecserék) kezdődnek el, valamint ha hasonló gondolkodású embereket ismerhetek meg. 
4. Előfordulhat, hogy esetlegesen az életem egyes szakasziról fogok írni, de csak olyan témákban, amelyek publikálásra alkalmasak. (Olyan nem lesz, hogy felkeltem és megreggeliztem, de nehéz volt ez a reggel...)
5. Nincsen sem GoPro, sem semmilyen minőségi felvételre alkalmas kamerám, és nem, nem fogok az ismerőseim nagy része által támogatott "A mobil előlapi kamerája is megteszi!" elgondolásnak behódolni. Valamint jobban tudok kommunikálni és összeszedettebb is vagyok írásban, mint szóban.

Lássuk, mit tudok kihozni ebből a blogból... Csak a maximalizmusom ne legyen gátló tényező... 

Nyugalom, nincsenek ilyen sötét ambícióim! :)