Évek óta figyelem, hogy milyen irányba halad, illetve mi számít "menőnek" Magyarországon. Alapvetően nem szoktam magyar zenét sem hallgatni. Elég sokszor estem kisebb depresszióba, mikor ráleltem különféle trendinek számító előadók több milliós nézettséggel rendelkező gyöngyszemeire, és sajnos elolvastam több commentet is... Nem kellett volna... 

Itthon 2003 óta futnak a különféle tehetségkutatók napjainkig. (Biztos, hogy ennyi kiemelkedő tehetségű énekes/banda van Magyarországon, és szükségünk van minden évben minimum 12 db újabb tehetségre az amúgy is telített zenei piacra?) Itt mindig eszembe jut hogy abból a több tucatnyi tehetségből mennyi tudott hosszú távon is sikeres, illetve foglalkoztatott maradni. Nem sokan. Például ki emlékszik az első és egyetlen magyar Rising Star győztesére? Esetleg a második helyezettre? 

De a bejegyzés témájához visszatérve, ma már Magyarországon is megjelentek az amerikai stílusú, engem az utca nevelt fel gengszter rapperek, akik természetesen össze-vissza kollaborálnak vagy egymással vagy egy jól kinéző énekesnővel. Témát tekintve legtöbbször vagy a jól megy a biznisz - dől a lóvé - irigyek mindig is lesznek, de Én megdolgoztam a sikerért, Én vagyok a legjobb hármast vagy (főleg hogyha csinos énekesnővel történik közreműködés) az Én így szeretlek, úgy szeretlek, nagyon tetszel, de megcsaltál Te szemét, sőt semmire sem vagy jó, Én tartalak el míg Te szolizol meg bulizol témakörét merítik ki, esetleg a nálam ma hatalmas buli lesz, ez garancia a jó hangulatra... stb. kerülhet szóba. 

Aztán néha-néha (egyre gyakrabban) felüti a fejét a férfi előadók (és 1-2 férfiakból álló együttes) körében a szerelem témakörének feldolgozása szenvedő szerkezettel vegyítve. Bizonyos előadók az egész karrierjüket csak ilyen témájú dalokra alapozzák, és természetesen az érzelmesebb zenehallgatók körében rendszerint sikert is aratnak a dalaikkal (Főleg ha az énekes nagyon helyes és a videoklipben több villantás is történik...)

És nem maradhat ki itt sem az örök kedvenc a mulatós. Erre a zenei stílusra épít több zenecsatorna is. Én megértem, hogy több idősebb korosztálybeli magyar lakos ezeken a zenéken nőtt föl és egy világ dőlne össze bennük, ha csődbe menne a mulatós zeneipar, és nem elhanyagolható tény, hogy Magyarország elöregedő társadalommal rendelkezik. Az esküvőkre, valamint a bulikra kell a zene. De az, hogy még a tizenéveseknél is ez a divat... Nálam aggodalomra ad okot... 

Az éjszakai élet a dizsiben... Terjednek a jó kis "sztereotípiák", hogy mindenki beállva, berúgva vonaglik (még a DJ is), miközben a DJ-k pörgetik a lemezeket (ha lenne, mert általában minden pendriveról megy...). Elérkeztünk Magyarországon az elektronikus zenéhez, ami ki is merül (1-2 kivételtől eltekintve) a minimal house/techno alműfajokban elkészített remekműveknél. Ez az erre a zenei műfajra nem vevőknek csak kattogás. 

Magyarország lakossága imád a múltba visszatekinteni és nosztalgiázni. Ezzel addig semmi baj, amíg csak annak a kifejezése történik meg, hogy a múlt előadóit tiszteljük a munkásságukért és megbecsüljük őket. De amikor már a lassan 20 éve halott Jimmyről húzzák le a 100. bőrt a 2015-ös válogatás CD-vel (és még sikeres is), valamint az ezer éve visszavonuló de még azért egy utolsó koncertet adó lassan kerekesszékes előadók már szenvedő arccal énekelnek a színpadon és ennek ellenére hatalmas tömegek gyűlnek össze a színpad előtt... Az már inkább annak a kifejezése, hogy ott is ragadtunk a múltban.

Valamint egyre népszerűbb a #énnemvagyokénekesdeénekelnifogokazautotuneabarátom trend, amikor felhypeolt senkik felvesznek 1-2 számot a stúdióban, amit feljavítanak és hatalmas siker lesz. Aztán jön a fellépés, amikor berakják a pendriveról vagy a CD-ről a számokat és Ő rátátog vagy ráénekel, és imádkozik, hogy ne bukjon le. 

A magyar zeneipar évtizedek óta azért kínlódik, hogy legalább 1 külföldön is elismert előadónk legyen bármilyen műfajban. Ez egy nemes cél, azonban az, hogy nem látjuk be, évtizedek óta kb. egy helyben ácsorgunk és valamit nagyon rosszul csinálunk, nem vezet sehová. 
Eddig az volt jellemző, hogy valami bejött külföldön (leginkább Amerikában) és mi azt megpróbáltuk egy kicsit átalakítva lemásolni. 
Ahhoz, hogy csak az európai piacra valaki "be tudjon törni", az európai füleknek nem idegen, de mégis egyedi számot kell megalkotni, és nem csak 1, hanem több számon át tartani kell a magas szintet, hogy ne csak egyslágeres előadó legyen belőle.
Több évnyi szenvedés után remélem más is észrevette, hogy a magyar ízlés mintha nem túlzottan egyezne az európaival. Jó persze, ott is megtalálhatók a piacon a gengszterrapperek és az autotune királyok/királynők, de már az elektronikus zenében is hatalmas szakadék tátong az itthon és másutt kedvelt elektronikus zenei irányzatok között. Itthon a minimal különféle műfajai kedveltek évek óta, míg Európában majdnem minden műfajnak van létjogosultsága, jelenleg a future house/bass esetleg a Magyarországon még csak hírből sem hallott hardstyle és dubstep műfajai kedveltek leginkább.
De ott vannak a fesztiválok is... Mindenki fanyalgott idén, mert a VOLT fesztivál már nem olyan, mint régen és követik a külföldi trendeket. Itt látszik legjobban a különbség a magyar és a külföldi zenei ízlés között... Hogy lehetséges az, hogy majdnem minden nagyobb magyar zenei fesztiválnak stílust kellett váltania ahhoz, hogy külföldi vendégeket is vonzzanak a fesztiválra? Miért nem jó a külföldieknek az ezeken a fesztiválokon régebben "bemutatott" line-up?
Valamint a legégetőbb probléma: A múltban ragadás régen rossz! Persze, gondolni kell az idősebb generációra a koncertek megszervezésénél. De mit keres különféle fesztiválokon például a Korda Gyuri Balázs Klári páros vagy Dévényi Tibi bácsi? Tudom viccnek nem utolsó, és a részeg ember mindent jónak talál, de mennyi tehetséges előadótól vehették el a helyet és a lehetőséget, hogy megismerjék őket. 
A másik kedvencem, amikor a már fél lábbal a sírban lévő 80 éves öregemberek adnak még vagy 20 utolsó koncertet... Vagy mint Jimmy esetében hiába halt meg, adjunk még ki 60 válogatás CD-t (bár ott más is közrejátszik, kell a bevétel a családnak). 

Külön kiemelem, hogy ez nem vonatkozik minden előadóra, Tisztelet a kivételnek!!!

Nem tudom mikor történik meg a csoda, és lesz egy külföldön is (el)ismert előadónk... Lehet, példát kéne vennünk pl. Romániától, nekik már egyszer-kétszer sikerült a nagy áttörés. És aki(k) idáig a legközelebb kerültek ehhez érdekes módon (nem, nem Radics Gigi) a StadiumX nevű magyar DJ páros.

Folytatás következik, mivel természetesen ez nem fedi le az egész mai zeneipart!